Part 3 (Sophie)

Reggel a tévé hangos zajára ébredtem. Tegnap este olyan fáradt voltam, hogy bealudtam a filmen. Mikor körbenéztem kábult fejjel a szobán, tudatosult bennem, hogy még mindig nincs meg a bőröndöm. Ez egy rontott az amúgy csodás hangulatomon. Én is meglepődtem, hogy ilyen vidáman ébredtem, mert általában reggel kiállhatatlan vagyok és nagyon morcos. Most kivételesen nem így volt.
Mivel a reggeli kávémat még nem fogyasztottam el, összeszedtem magam, felkaptam a tegnapi ruhámat és lementem a szálloda éttermébe. Ételek tömkelege várt rám, de nekem nem volt étvágyam.Fogtam egy croissant, egy csésze hosszú kávét és elővettem kedvenc magazinomat. Nálam ez egyfajta rituálé. Otthon is, minden reggelem egy nagyobb adag kávéval és az újság lapozgatásával kezdődik. Nyugodtan falatoztam, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Félve tekintettem a kijelzőre, ami csak a számot jelezte.Végül felvettem…
-Igen? Sophie Holmes vagyok.-mondtam kissé remegő hangon.
-Szia Sophie, jó reggelt! Itt Harry.- amikor meghallottam a hangját , összeszorult a gyomrom és elakadt a lélegzetem. Megszólalni is képtelen voltam, pár másodpercig nem is szóltam a telefonba.
-Tudod, a repülős srác…-mondta kissé csüggedt hangon. Biztos azt hitte elfelejtettem őt, pedig pont ellenkezőleg… 
-Ó, rémlik.Honnan van meg a számom?-kérdeztem szándékosan ridegen.
-A bőröndödben találtam ezt a telefonszámot, reméltem hogy a tiéd.- erre akarva-akaratlan mosolyra görbült a szám.Titkon én is reméltem, hogy ő lesz az, aki keres…
-Nagyon úgy tűnik.Nálam van ám a bőröndöd.Ezek szerint az enyém pedig nálad.
-Tudom, nagyon hiányolom már.Mit szólnál, ha beülnénk valahova és visszaadnánk egymásnak a cuccokat.
-Jó ötlet .Értem jössz délután háromra?
-Igen, persze.
Gyorsan lediktáltam neki a jelenlegi címemet, majd letettük a telefont. Még csak tizenegy óra volt, több órám volt, hogy összekészüljek. Arra gondoltam, hogy lemegyek és kipróbálom a hotel hatalmas medencéjét. Jól elszórakoztam ott, rajtam kívül nem sokan voltak, hiszen nagyon meleg volt még a fürdőzéshez. Így nyugodtan tudtam úszkálni és szaunázni. Nem volt annyira különleges élmény, az otthoni partitetőnkön is kialakítottunk az évek során egy wellness részt.Ott van medence, szauna, jacuzzi is egyaránt. Miután kiúsztam magam, felbaktattam a harmadik emeletre a szobámba.Lezuhanyoztam, hajat mostam, rendbetettem a szobát és Harry bőröndjét. Tegnap éjjel a bőröndje teljes tartalmát kiborítottam, így nagyon kellett ügyeskednem, hogy úgy tűnjön, hogy hozzájuk se értem.Miután végeztem, elkezdtem készülődni. Egy natúr sminket tettem fel, a hajamat kibontva hagytam és kivasaltam.Ruhaügyileg nem sok választásom volt,hogy mit vegyek fel, szóval egy farmersort és egy krémszínű felső mellett kellet döntenem. Barna sarut és táskát kerestem hozzá.Pont időben készültem össze, mert az erkélyről kitekintve láttam, hogy Harry már vár rám a szálloda előtt. Felkaptam a napszemüvegem és a bőröndöt, majd szaladva indultam a lifthez.Ilyen hamar még sose értem le a földszintre. Már messziről kiszúrtam Harry göndör fürtjeit és izgalmamban széles vigyor ült ki az arcomra. Mikor mellé értem puszival köszöntöttem,ő pedig udvariasan kinyitotta fekete Audijának az ajtaját. Kiskorom óta vágyok egy Audira, maga volt a paradicsom, hogy benne ülhettem, méghozzá egy álompasi mellett, az anyósülésen.
-Elragadóan nézel ki ma is.-mondta mosolyogva és semmivel se törődve, mintha ott se lennék megbámult. 
-Köszönöm.-mosolyogtam neki kedvesen. Nagyon jól esik, amikor megdicsér. Persze ő is fantasztikusan néz ki, de ezt még se mondhatom neki…
-És hova akarsz menni?
-Mivel New Yorkban vagyunk, menjünk egy HardRock Café-ba.
-Hm. Legyen úgy. Reméltem, hogy mondasz valamit, mert a lányok többsége ilyenkor olyan választ ad, hogy „nem tudom…” vagy „ahova te akarsz”. Honnan tudjam, hogy a lánynak jó-e, ahova én akarok menni…
-Teljesen igazad van.
Egész hamar ( egy félórás utazással ) meg is érkeztünk a kiszemelt helyre. Leültünk egy asztalhoz, és rögtön felvették a rendelést. Harry colát és hamburgert kért én pedig jeges teát sült krumplival és csirkés salátával. 
-Ugye itt nem fognak meglátni a paparazzik?Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.Biztos tudja a sajtó, hogy itt vagy a városban, mindenhol téged kereshetnek.-láttam Harry arcán, hogy szavaim hallatán lesápadt. Nem gondolta volna, hogy tudom az ő kis titkát.
-Hát rájöttél…Figyelj, én nem hazudni akartam neked, csak furcsa volt, hogy nem hallottál még a bandáról és örültem, hogy végre egy olyan emberrel lehetek, aki nem azért kedvel, mert híres vagyok.
-Emiatt ne aggódj.Nem változik meg rólad a véleményem csak azért, mert sztár vagy.
Harryvel ismét több órán keresztül beszélgettünk mindenről. Még többet tudtunk meg egymásról. Harrynek, akárcsak nekem, van egy macskája Molly. Szóba kerültek még a szabadidős elfoglaltságok, hobbik és beavatott a banda titkaiba. Rögtön a lányok jutottak eszembe… Mennyire odalesznek, amikor elmondom nekik ezeket a bennfentes titkokat. Hamar elment az idő és nekem este már jelenésem volt a divatshow-n. Így autóba ültünk Harryvel és udvariasan „hazavitt”. Immár saját cuccaimmal felvértezve tudtam készülődni az estére. Erősebb sminket tettem fel, és egy piros koktélruha mellett döntöttem. Már indulhattam is. Taxiba szálltam és igaz másfél órás út után, de már a sztárok között pózoltam kattogások és vakúk közepette. Először kellemetlenül éreztem magam, de miután akadt társaságom és pezsgőt is felszolgáltak, már jobb kedvem volt, sokkal. Az egész estém azzal telt, hogy bájcsevejt folytattam befolyásos emberekkel és a névjegykártyámat osztogattam. Mivel a pezsgő egy idő után a fejembe szállt és a lábam is bedagadt a magas sarkútól, hamarabb távoztam a helyszínről, mint terveztem. Otthon már csak le kellett vetkőznöm és befeküdni a puha ágyba. Gyorsan álomba merültem. Másnapra egy kis shoppingolást terveztem, hogy ruhákat vegyek magamnak és a csajoknak egyaránt. Bőségesen megreggeliztem, felöltöztem és elhagytam a hotelt. Amilyen jó ötletnek tűnt elsőre, akkora baromság volt. New York városa nagyon forgalmas, hiszen ezért kapta azt a jelzőt, hogy ’a város, mely sosem alszik’. Mindenesetre pár háztömbbel arrébb csillogó kirakatokat pillantottam meg már messziről, így hát feléjük vettem az irányt.Minden boltba bementem és rengeteg cuccal tértem vissza a szállodába. Az egész napom a boltok kutatásával telt, így mire feljutottam a harmadik emeletre már csak egy kád forró vízhez volt hangulatom. Hamar elment ez a nap is. A következő napra szerencsére már nem volt semmi programom, így arra gondoltam egy városnéző busszal körbenézek, és felkutatom a legtöbb híres épületet.Reméltem, hogy most legalább sokáig tudok aludni, ahogy azt Londonban szoktam, de nem így lett…A telefonom csörgése riasztott fel álmomból hajnali kilenckor.(Najó…inkább reggel kilenckor.)
Sejtésem se volt, ki az, de amikor a mobilomra néztem, boldogság töltött el.Harry volt az.
-Szia Harry! Mi újság?- kérdeztem kicsit álmosan.
-Ne haragudj,hogy megint felébresztelek..Csak tudni akartam, hogy van e programod mára.
-Arra gondoltam, hogy jobban szemügyre veszem a várost, de tulajdonképpen ráérek.Miért?
-Mit szólnál ha a Central parknál találkoznánk négy körül?Addig pár dolgot meg tudsz nézni és gyalog még a szállodádtól sincs messze. 
-Úristen! Ez csodás lenne.Mindig is el akartam menni a Central Parkba.Már várom!
-Na, örülök, hogy tetszik, amit kitaláltam. Akkor ott várlak. Nem sokára látjuk egymást!
-Szia.
Miután befejeztem a telefonálást hatalmas öröm lett úrrá rajtam. A Central park csodálatos hely,még mindig nem hiszem el, hogy ott fogok randizni. Méghozzá Harryvel. Most már kijelenthetem, hogy a találkozásunk komolyabb…Egy randi.Sőt valószínűleg az előző is az volt. Annyira ideges voltam, hogy semmivel se tudtam lekötni a figyelmemet. Így hát bekapcsoltam a telefonomon egy kis zenét, táncoltam és ugráltam az ágyon. Később lementem ebédelni, mert a reggeliről lemaradtam, hála Harry hívásának.Mivel holnap délelőtt indul a gépem és már nagyon unatkoztam, elkezdtem rendet tenni a poggyászomba, előkerestem az irataimat, hogy emiatt ne kelljen korábban felkelnem.Így is, nyolckor kell kelnem, hogy a reptérre érjek tizenegyre.
Nagyon be voltam zsongva, és vártam, hogy Harryvel lehessek. Megcsináltam a hajam, a sminkem. Egy probléma állt már csak fent, a ruha kérdés. A csajok mindig tőlem kérnek segítséget, ha egy fontosabb eseményről van szó és nem tudják mibe menjenek.Erre most pont én nem tudom, hogy mi passzolna maximálisan ehhez a randihoz.Végül egy magasított derekú pink minisort és egy fehér top mellett döntöttem. Kiegészítőként a fehér csillogó órámat választottam. Megragadtam a barna sarumat és táskámat, feltettem a napszemüvegemet, utolsó simításként felkentem egy leheletnyi szájfényt. Még csak három óra volt. Telefonon utána néztem, hogy kb fél óra mire innen a parkba érek. Ezzel mit se törődve elindultam. Lassan haladtam, nem akartam előbb érni Harrynél. Ez szerencsére nem következett be, már ott állt a szökőkút előtt. Mikor meglátott megfogta a csípőmet, szorosan magához húzott és puszit nyomott az arcomra. Elkezdtünk sétálni.
-Nem is mondtad, hogy milyen volt a show?-kérdezősködött.
-Nagyon tetszett tényleg, de én ehhez még amatőr vagyok. Remélem azért valakinek tetszettem.
-Emiatt ne aggódj. Nekem nagyon is tetszel.-mondta és hangjában ott volt a pajkosság.Levett a lábamról és zavarba jöttem.
-És hogy sikerült a barátod szülinapi bulija?Kijózanodtál már?-tereltem a témát.
-Mint látod igen.-válaszolt durcásan.Erre mindketten elnevettük magunkat.
-Mikor mész vissza Londonba?-tettem fel neki a kérdést.
-Holnap hajnalban. Kettőkor indul a járat.
-Te jó ég! Én holnap délután megyek csak haza.
-Ha ráérsz otthon, akkor nyugodtan hívj fel. Ha nem teszed, úgy is keresni foglak.Nem fogod megúszni ennyivel.
Miközben sétáltunk és beszélgettünk elhaladtunk egy vattacukros bácsi mellett, mire felcsillant a szemem. Elvarázsolt a hatalmas rózsaszín cukorfelhő.Ezt Harry is észrevette.
-Szeretnél vattacukrot?-mosolygott szokásához híven édesen.
-Nagyon.Utoljára gyerekkoromban voltam érte ennyire oda.
Mostmár egy rózsaszín és egy kék vattacukor is velünk tartott.Hogy könnyebben tudjuk enni, leültünk a legközelebb eső padra. Egy dolog miatt utálom csak a vattacukrot. Miután megeszed mindened tiszta ragacs…Ez most is így történt. A ajkaimat fél kiló cukormáz borította. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy Harry egyre közelít felém. Átkarolt és egymás arcát fürkésztük szüntelen.Elvesztem gyönyörűen zöld szemeiben. Csak akkor tértem magamhoz, amikor ajkaink összeértek. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.Harry keze végig a derekamat érintette, én pedig beletúrtam ellenállhatatlan fürtjeibe.A Central park kellős közepén csókolóztam Harry Stlyes-szal. Kell ennél több?!
Olyan öt óra lehetett, amikor a szállodához repültem.Szó szerint. Fél méterrel pillangókkal a gyomromban szárnyaltam New York utcáin. Este már nem sok mindent csináltam, végig Harryvel való viszonyomon gondolkodtam…

Part 3 (Sarah)

Másnap nem kellett mennem dolgozni, így sokáig alhattam. Volna! Ha nem szólal meg megint a csengőm... Egy futár volt az, virágot hozott. Nekem!
- Ő, sajnálom, de én ezt most nem tudom kifizetni!-sopánkodtam, hiszen eddig sosem küldtek még virágot nekem, fogalmam sem volt hogy megy ez..Londonban. A futár enyhén szólva kinevetett, majd mosolyogva így szólt:
- Ezt nem is kell, már ki van fizetve, valahol a rózsák közt találsz egy üzenetet is! További szép napot!-s ezzel elviharzott. Én pedig csak ott álltam a hatalmas (de szó szerint hatalmas) rózsacsokorral a kezemben. Ezután bementem, kerestem egy szép, a csokornak is megfelelő vázát, megtöltöttem vízzel, és beletettem a virágokat, addig is kínozva magam, hogy vajon mi lehet a cetlire írva?! Na, jó, nem bírtam tovább, megnéztem. Az üzenet így szólt: " Jó reggelt, London Hercegnője! A Kisasszony ma velem vacsorázik, remélem nincs ellene kifogása. Kilenckor a kapuban várom! Üdvözlettel: A Herceg" Kétségbe estem, miközben olvastam. Meg voltam róla győződve, hogy biztosan Zayn küldte nekem, a tegnap este után. Rendesen elgondolkodtatott: vajon miért írna nekem ilyen "urasan" ?! Aztán amikor a végére értem, a "herceg" szónál rögtön tudtam. Szörnyen önimádó! Ugyanakkor mégis valahogy számomra ez is vonzó benne. Ennek az üzenetnek köszönhetően mosolyogva indult a napom, azonban amikor feleszméltem, rögtön lehervadt a mosoly az arcomról. Randim lesz. Ma este. Zayn Malikkal! Aki hercegnőnek nevezett. Nekem pedig halvány lila gőzöm sincs, hogy mit vegyek fel. Nem estem pánikba, támadt egy jobb ötletem: felhívtam Sophie-t, hogy mégis mi az, ami az alkalomhoz illő lenne.
- Sophie! Segítened kell!
- Sarah! Örülök, hogy hívsz! Szép napunk van. Miújság?!
- Remélem nem zavarlak. Minden rendben?
- Dehogy zavarsz, minden oké, nagyon jó itt! Na de hadd halljam, mi a gond?
- Ma este randim lesz. Egy... nagyon fontos személlyel. Vacsorázni visz, de nem tudom hová, azt meg végképp nem, hogy mit vegyek fel, ha jól akarok kinézni.
- Nos. Ez elég halovány információ, de valószínűleg egy étterembe fog elvinni. Abból viszont van többféle.. De nem esünk pánikba! Ha én lennék a helyedbe, mindenképp valami csinos szoknyát húznék fel. Lehetőség szerint egybe részest. Nem túl kihívót, de valami csini csajosat. Így már van valami elképzelésed?
- Igen! Épp a múltkor láttam valami ilyesmit az egyik kirakatban.. Szerintem az megfelelő lenne.
- Remek! Örülök, hogy segíthettem! Van még valami?
- Más nincs, köszönöm! További szép napot! Millió puszi!
- Nektek is, szia, Sarah!
Azonnal a városba indultam, szerencsém volt, megvettem a ruhát, ebédeltem egy közeli gyorsétteremben, és hazamentem. Megcsináltam a hajam, kicsinosítottam magam, aztán leugrottam, tettem egy gyors sétát Boby-val. Hétre otthon voltunk, már majdnem indulásra kész voltam, de úgy döntöttem, jobb ha kések egy picit. Bekapcsoltam a laptopom, és elindítottam egy filmet. Ameddig tudom nézem, aztán úgy is valami sokkal jobb vár rám-gondoltam. 20:47 perckor kopogtattak az ajtón. Kinéztem a kukucskálón: Zayn volt az. Öltönyben, nyakkendőben! Nagyon jól nézett ki. Mosolyogva ajtót nyitottam:
- Értesülésem szerint a hercegnőt kilenc órára várják a kapuban. Még nem áll készen az indulásra.
- Az nagy kár, mert a hintó már odalent várja!-mondta mosolyogva, s mindketten elnevettük magunkat.
- Gyere be, iszunk valamit?
- Nagyon csinos vagy!-válaszolt, a kérdéssel mit sem törődve.
- Köszönöm!-szóltam kissé elpirulva, de boldogan. Elővettem egy rosé-t a hűtőből, s két pezsgőspohárba töltöttem.
- Mit nézel?-kérdezte gyanakvóan a laptopomra tekintve.
- Egy vígjátékot, most megy a mozikban. Ott van a címe..-s felé nyújtottam a pezsgőspoharat.
- Ne már! Régóta meg szerettem volna nézni, de sosem jutott rá időm.-mondta elszomorodva-Ó, köszönöm, de nem lehet, kocsival vagyok.
- Ne csináld, már kitöltöttem.. Figyelj! Ha úgy is meg szeretted volna nézni, maradjunk itthon, és nézzük meg együtt!-ajánlottam fel lelkesen.
- Komolyan mondod? És mi lesz a vacsival?
- Elhalasztjuk egy másik napra. Csak ne holnapra, mert akkor itthon leszünk. Apropó... Mit csinálsz holnap este? Fent van egy partytető, bulit szervezünk a csajokkal. Szívesen látunk, örülnék, ha eljönnél. Mit szólsz?
- Jól hangzik, én benne vagyok!-mondta azzal a csábos mosolyával.
- Oké, fantasztikus! Ülj csak le, addig hozok be valami finomságot. Bevinnéd a pezsgőt?
- Persze, bent várlak!
A szívem kalapált. Alig bírtam koncentrálni bármire is. Megmostam egy hatalmas tál cseresznyét, majd bevittem. Addigra Ő az ágyam szélén ült, nyakkendője meglazítva, inge pár gombja a nyakánál kigombolva, öltönyből kihúzva, zakója a szék támlájára terítve. Nem beszélve a parfüméről, mely egész szobámat átjárta. Amikor beléptem elmosolyodott, s amint leültem, a poharam nyújtotta.
- Igyunk... a véletlenekre!
- A véletlenekre!
Majd karjainkat összefonva koccintottunk,és belekóstoltunk a pezsgőbe.
- Tipikus női ital!-szólalt meg kekeckedve.
- Tipikus férfi. Mindig elrontja a pillanatot!-vágtam vissza gúnyosan.
- Kikérem magamnak!
Azzal tekintete az én tekintetembe akadt el, s szép lassan közeledve éreztem, amint nedves, forró ajka az én lágy ajkaimhoz ér...

Part 3 (Lilly)

Érdeklődő tekintettel követett,amíg oda nem értem az asztalhoz,ahol ült.
-Szia Lilly! – köszönt és adott egy-egy puszit az arcomra.
-Szia Niall!
Gyorsan leültem a vele szemben lévő székre. Nagyon aranyosan festett ma is. Egy fűzöld póló volt rajta,valami fehér nyomott mintával. A kisfiús bájával,és a kedves mosolyával mindig levett a lábamról. Ez most sem volt másképp. 
- Örülök,hogy eljöttél!- mosolygott és mélyen a szemembe nézett.
- Végül is,nem volt más dolgom. – próbáltam keménynek mutatni magam. 
- Na látod! Legalább most nem otthon unatkozol!!
Imádtam,mikor gúnyolódott. Olyankor mindig megdobbant egy kicsit a szívem. Nem mondom,hogy a bunkókat,de az exeim többsége bunkó alak volt. Minél jobban piszkáltak,annál jobban beléjük estem,és ez már így ment évek óta. 
- És az interjú után csináltál még valami érdekeset?- kérdezte Niall. 
- Csak pihengettem,néztem a bátyámat a tévében és kb ennyi.
- Mit csinál a bátyád?
- Focizik!- jelentettem ki büszkén. Mikor erről beszéltem mindig nagy büszkeség öntött el. 
- Nem mondod,hogy profi játékos a bátyád?!- döbbent le teljesen.
- De!- mosolyodtam el. - A Liverpoolban játszik. 
- Az menő! – láttam az arcán a teljes döbbenetet. 
- Hát szerintem is.
- Mi a neve?
- Jeremy Reed.
- Na nee! Ugye nem?! Te tényleg annak a Jeremy Reednek vagy a húga?! 
- Nagyon úgy néz ki! – nevettem el magam. Láttam az arcán a teljes döbbenetet. Nagyon viccesen nézett ki. 
Sajnos ezt a beszélgetést kicsit félbe kellett szakítani,ugyanis jött a pincér és kikértük az italunkat. Ő csak colát kért jéggel,én pedig egy karamellás jegeskávét. 
- Nagyon ügye voltál ma az interjún . - mosolyodott el.
- Tényleg?
- Aha,a többiek észre se vették,hogy neked ez volt az első,és én sem vettem volna észre,ha előző éjjel nem mondod el nekem.
- Na,ennek nagyon örülök. Teljesen izgultam meg minden. Remélem majd a főnökömnek is fog tetszeni. – sóhajtottam egyet. 
- Szerintem tuti.
Az egész estét eldumáltuk a kávézóban. Észre se vettem,hogy így telik az idő. Vele valahogy más volt. Mintha nem is telnének a percek. Vele minden másnak tűnt. Nem is értem miért van ez. Próbálok vele bunkó lenni,de nem megy. Pedig annyira akarom. Nem éreztem már régóta ilyet,és pont ezt szerettem volna elkerülni. Este még felmentem skypera,ugyanis még a kávézóban elkérte a nevem. Hát persze,hogy elérhető volt!! Éjjel háromig még webkameráztunk,és megbeszéltük,hogy holnap elmegyek vele akváriumot venni. Tudom kicsit hülyén hangzik,de halakat akar. Ha azt akar,akkor azt veszünk. 
Reggel a telefonom csengésére keltem,ugyanis elfelejtettem beállítani az ébresztőt.
- Igen?- szóltam bele álmos hangon.
- Itt állok a ház előtt. Akkor mehetünk? – Niall hangja volt az.
- Jaj,ne haragudj,de elaludtam! Gyorsan összekapom magam,addig maradj lent. Mondanám,hogy gyere fel,de akkora a kupi,hogy ide nem invitállak fel. – mondtam és lecsaptam a telefont.
20 perc alatt össze is készülődtem. Egy rojtos farmershortot ,egy sima fehér pólóval és a gumisarummal vettem fel. Átszórtam a cuccaimat egy fehér kis táskába és már futottam is le a lépcsőn. Niall valóban ott állt összekulcsolt kézzel. 
- Ne haragudj,tényleg elaludtam! – rohantam oda és nyomtam egy puszit az arcára.
- Semmi gond!
Beültünk a kocsiba és elmentünk egy közeli kisállat-kereskedésbe. Nem gondoltam volna,de nehéz volt halakat válogatni,ugyanis nem tudta eldönteni,hogy egy aranyhalat,vagy több színes halat szeretne. Végül az egy aranyhalnál döntött,és én is azt preferáltam inkább. Vettünk hozzá egy gömbakváriumot,víztisztítót,kaját a halnak,szép kavicsokat az üveg aljára és még sok hülyeséget. Mivel ezzel hamar végeztünk,ezért beültünk egy palacsintáshoz. Ő sem reggelizett még,és én sem. 
Vaníliapudingos ananászos palacsintát rendeltem hosszúkávéval,ő pedig a jól megszokott nutellás tejszínhabos palacsinta,kakaó párosítást választotta. 
- Holnap nincs kedved átjönni hozzánk? – tettem fel a kérdést. Egész éjjel ezen gondolkodtam,hogy elmerjem-e hívni a partytetőre,de végül megtettem .
- Mit jelent az a hozzánk? – értetlenkedett. 
- A barátnőimmel csinálunk egy bulit a partytetőn. A házunk tetején kialakított luxuslakosztály szerűség. gondolom a csajok is hívnak meg pár embert,így gondoltam én is elhívhatnálak.
- Ha nem zavarok,akkor nagyon szívesen elmegyek! – mosolygott. 
- Ha zavarnál,akkor meghívtalak volna?! – gúnyolódtam.
- Nem is tudom. De mindenesetre köszönöm a meghívást. – ejtette ki a száján,majd áthajolt az asztalon és egy puszit nyomott a palacsintától zsíros számra……

Jó olvasgatást! Írjatok komikat is, légyszi! :)

Part 3 (Amy)

- Szia, igen Amy vagyok. – mosolyognom kellett, ahogy meghallottam a hangját. Eszembe jutottak a répák. Kaya rögtön levágta, hogy kivel beszélek, és inkább visszavonuló fújt, ugyanis eddig előttem ugrált és integetett. Hogy miért, azt szerintem ő sem tudta.

- Figyelj, sajnálom, hogy nem tudtalak előbb hívni, de interjút adtunk a srácokkal. – tényleg bánthatta a dolog, hallottam rajta.

- Semmi baj. És hogy ment?

- Egész jól, de figyelj… Nincs kedved holnap elmenni valahova? – éreztem, hogy vigyorog.

- Te most randira hívsz engem? – hitetlenkedtem.

- Pontosan! – most már nevetett, és nekem is nevetnem kellett. Ezzel az egy szóval elfeledtette velem Zacet. – Mi lenne, ha négykkor találkoznánk?

- Nekem jó!

Gyorsan megbeszéltük az egyik közeli parkot találkozóhelyül, majd elköszöntünk. Amint letettem a telefont, éreztem, hogy egy párna csapódik a fejemre, majd Kaya hangosan felröhögött. Hatalmasat párnacsatáztunk, de hamarosan kidőltünk, mert a röhögéstől mozdulni sem bírtunk.

Reggel a földön fekve találtuk magunkat a párnák között, tehát valószínűleg elaludtunk(?), bár nem tudom hogyan. Gyorsan megreggeliztünk, készülődtünk, majd felmentünk a partytetőre. Beüzemeltük a jakuzzit, és egészen délig abban ültünk, miközben néha elvettünk a bárból egy-egy piát.

Ebédet ezúttal rendeltünk, mert Kaya kettőkor ment randira, és hamar el akart kezdeni készülődni. Kiválasztottuk a ruháját, raktunk föl neki egy kis sminket, kerestünk kiegészítőket. Az eredmény: Narancssárga ujjatlan, sötétkék farmer rövidnaci, barna saru és barna táska. Először furcsának tűnt, de amikor felpróbálta, megtetszett az összeállítás.

Mielőtt elindult, gyorsan kiválasztottuk, hogy én mit vegyek majd fel. Egy fehér trikóra esett a választásom, amit egy kék rövidnacival, és kék-fehér tornacipővel próbáltam fel. Mellédobtam egy sötét táskát, amit azért vettem, mert ugyanolyan színe volt, mint a hajamnak, és a napszemüvegemet is előkotortam a táskám aljából.

Kaya fél órával a randi előtt indult l, így egyedül maardtam a gondolataimmal. Nagyon izgultam, nem tudtam, mit tegyek, ha nem lesz több témánk, vagy megtámadják a rajongók. Gondolatmenetemet madárcsicsergés szakította félbe; SMS-em jött. Zac írt. Mégpedig nem is akármit. Másnapra akart megbeszélni egy randit délelőtt. Nem írtam vissza neki, úgy döntöttem, estére halasztom a kérdést, és majd előtte átbeszéljük Kayaval, de a fejemben megmaradt egy gondolat. Mi lenne, ha… Louis végülis egy sztár, és bár múltkor nagyon jól éreztük magunkat, nem biztos, hogy működne, Zac viszont egy nagyon aranyos srác, aki NEM sztár, ráadásul vele is jól éreztem magam. Lou jobban bejött, ebben biztois voltam.

Nem tudom, mi üthetett belém, de hirtelen felkaptam a telefonom, és visszaírtam Zacnek, hogy jó a holnap, de majd este beszéljük meg a részleteket, majd az ágyra vetettem magam, és ismét gondolataimba mélyedtem.

Háromkor kezdtem el készülődni, de sajnos túl hamar elkészültem. Nem bírtam megmaradni a fenekemen, ezért elindultam, hogy tegyek egy sétát előtte. Bedugtam a fülhallgatómat és One Directiont hallgattam, mint midnig. Milyen különös… Azt hittem, lassan fog eltelni az idő, de talán túl hamar jött el a randi ideje. Nagyon izgultam, a gyomrom összeugrott, amikor megláttam, hogy Louis ott vár rám az egyik padnál, pont, ahol megbeszéltük.

Az elengedhetetlen piros nadrág volt rajta, fehér pulcsi, alatta fehér póló, és ugyanolyan kék cipő mint az enyém. Már messziről láttam, hogy vigyorog, és ettől nekem is mosolyra görbült a szám. Elindult elém, majd puszival üdvözölt.

- Szia! Nagyon csinos vagy! – mondta, miközben ragyogott a szeme.

- Szia! Összeöltöztünk, vagy mi? – mosolyogtam rá.

- Nagyon úgy tűnik. De én nem tudtam, mit veszel fel. Kémkedsz utánam. – tökéletes pókerarccal fordult felém.

- Lehet. – én ugyanolyan arckifejezéssel éztem vissza, majd mindketten elnevettük magunkat.

Leültünk az egyik padra, és megbeszéltük, hogy kivel mi a helyzet. Mesélt az interjúról, amin tegnap voltak, sőt, azt is elmondta, hogy Niallnek nagyon bejött a riporter, és valószínűleg randizni fognak. Aztán rólam kérdezett mindenfélét: kedvenc szín, zene, filmek, mikor mit szoktam csinálni, egyszóval mindenről alaposan kifaggatott.

Rengeteget nevettem, nagyon sok viccet mondott, egyszóval jól éreztem magam. Elrepült az idő, mert hirtelen nyolc óra lett, és bár még világos volt, a levegő lehűlt. Azon kaptam magam, hogy a karomat dörzsölöm, annyira fázott. Louis is észrevette, és szó nélkül odaadta a pulcsiját, amit hálásan húztam fel.

Sétáltunk mindenfelé a parkban, a parkon kívül, egyszóval mindenhol, de egyszer csak az utcánk elején találtam magam. Nem tudtam, hogy direkt jöttünk erre vagy véletlenül, de volt egy olyan érzésem, hogy Lou udja, hol lakom.

- Most már lehet, hogy menned kéne, mert nem szeretném, ha miattam fáznál meg.  – aggódó volt a hangja. Ekközben bekanyarodtunk az utcába.

- Rendben. – tényleg fáztam, bár nagyon nem volt ínyemre hazamenni. – De ma nagyon jól éreztem magam.

- Én is. – mosolygott melegen. – Jobban, mint Harryvel. – kacsintott, majd megint nevettünk.

- Akkor örülök. – mosolyogtam

Pimaszul visszamosolygott, majd megcsókolt. Csak így, egyszerűen. Én meg természetesen visszacsókoltam. Csak így, egyszerűen (hogyan máshogy?). Átkarolta a derekamat, mígy én a nyaka köré fontam a karom és a hajába túrtam..

Este Kaya támadott le, tehát akármennyire fáradt voltam. Úgy éreztem magam, mint a Kékfényben, vagy legalábbis egy reality showban. Elmeséltem mindent, de egyvalamit elhallgattam. Nem, nem a csókot, hanem azt, hogy meghívtam Louist a partytetős bulira, amit a lányokkal szerveztünk hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy mindenki hozhat valakit. Kaya már amúgy is hazament volna, szóval nem attól féltem, hogy megbántom, de úgy éreztem, elég neki feldolgozni a randi többi részletét.

Ezután kifaggattam az ő találkájáról, majd elemeztük a fiúk csóktudományát. Éjfél után mentünk csak el aludni, de még akkor is a fejemben hallottam egy beszélgetésfoszlányt.

(~) – Figyelj… A hétvégén lesz egy buli a partytetőnkön, és mindenki hívhat valakit. Nincs kedved eljönni?

- Dehogynem! Mindenképpen ott leszek. – biztosított. (~)

Bocsánat, hogy csak most tudtam felrakni, de kicsit későn végeztem vele. :$ Azért remélem tetszik. :) Komikat várunk! 

Part 2 (Sarah)

Lányos zavaromban nem mertem az arcára tekinteni. Na meg mellesleg nem is sokat láthattam volna belőle, mivel a villanypóznának háttal állt, így tulajdonképpen csak egy sötét árnyékot láttam. Mindenesetre nem kellett nagyon megerőltetnem magam, az alak félelem nélkül, határozottan szólalt meg:
- Szia! Nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam élőben jobb lehet a One Direction, mint a telefonodról..
A hangja olyan lágy volt.. és az illata! Köpni-nyelni nem tudtam, de gondoltam mi baj lehet? Ő szólított le, nyilván akkor beszélgetni is szeretne velem. Nincs mit vesztenem, hát szóba elegyedek vele..
- Hello! Mi tagadás, tényleg sokkal.. életszerűbb!
Elmosolyodott, majd nevető hangon mutatkozott be:
- Zayn vagyok. Zayn Malik. Gondolom már hallottál rólam ezt-azt..
A szívem zakatolt.
- Csupa jót!- mondtam kissé gúnyosan, de viccelődve. -Sarah Green, szólíts csak Sally-nek!
(Csábos mosolyával levett a lábamról.)
- Szép neved van!
- Köszönöm, édesanyámról neveztek el.
- Akkor biztosan édesanyád is ugyancsak ilyen szép!
Na, kezdődik a bókáradat -gondoltam- Nem bírom az ilyen csöpögős fiúkat.
- Igen, nagyon kedves asszony! –válaszoltam kissé visszataszító módon.
De vette a lapot, inkább témát voltunk.
- Nem gond, ha csatlakozom a kiskutyus megsétáltatásához?
- Ó, el is felejtettem. Ő itt Boby. Figyelmeztetlek, bármi rosszat szólsz a gazdijára, vagy rá, azonnal felfal! Szóval légy óvatos, de természetesen csatlakozhatsz hozzánk. Örülnék neki!
- Az elmondottak alapján inkább kétszer meggondolom!
Mindketten nevettünk, közben elindultunk szép lassan hazafelé.
- Nyugi, aranyos srácnak tűnsz, szerintem nem bántani!
- Igenis aranyos vagyok! – válaszolt vissza hevesen. Majd szép szerényen, félénken hozzátette: Remélem lesz még alkalmam megmutatni ezt neked..
Ekkor éreztem úgy, hogy: *Waoh! Úristen! Nem hiszem el! Jézusom!*
- Én is remélem! – ez a mondatom kissé hidegre sikerült, ugyanis arra koncentráltam, hogy leplezzem nagy izgatottságomat.
Egy-két percig nem szólt hozzám, majd megbátorodva kibontakozott. Én is elmondtam magamról mindent. Nagyon jól elbeszélgettünk, nagyjából mindenről, ami csak az eszünkbe jutott. De tényleg, a világ minden dolgáról: ételek, italok, filmek, zenék, állatok, természet, gazdaság, filozófia és még sorolhatnám.. Nem tudom leírni mit éreztem. Ilyen még nem volt velem. Hogy ennyire jól érezzem magam valakivel, akit akkor látok először, és lássuk be, valószínűleg utoljára is. Mivel szó esett arról is, hogy hol lakok, lovagiasan haza is kísért. De ott… ott.. én megijedtem. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak neki, hogy búcsúzzak el. Talán az a legtisztább, ha azt mondom ki, amit érzek.
- Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam. Jó volt beszélgetni, na meg persze örülök, hogy megismerhettelek, Zayn!
- Úgy szintén! Még látjuk egymást!
- Igen?! – kérdeztem meghökkenve, de boldogan, ami kivehető volt a hangomból. Ő csak elmosolyodott, dobott egy rejtett kacsintást nekem, aztán elköszönt:
- Szia, Sally!
- Szia! és vigyázz magadra!- kiáltottam utána. Amikor az utca végére ért, mintha a távolból egy puszit küldött volna.. Én pedig csak integettem neki, integettem, mint egy hülye. Nem tudom mi 

ez az érzés, de azt hiszem, szerelmes vagyok…

Elnézést kérek mindenkitől, hogy csak most tudtam felrakni. :$ Pedig Sarah már pénteken küldte, csak internet problémáim voltak.. :) Olvasgassatok csak és várjuk a komikat! :D

Part 2 (Sophie)

Ugyan remegő lábakkal, de már helyemet elfoglalva ültem az ablak melletti helyen, mintha tudomást se vettem volna a mellettem ülő jóképű idegenről. Bedugtam a headsetemet a fülembe, hogy semmiféle zaj se zavarhassa meg az utazásomat. A repülő felszállt. Kitekintettem az ablakon. Bármilyen úton vagyok, mindig az ablak mellett ülök, hogy a tájakban gyönyörködhessek. Ez most sem volt másképp. Hegyek és völgyek helyett ínycsiklandozó tejszínhabra emlékeztető bárányfelhők úsztak el mellettünk. Ilyenkor mindig elgondolkodok az élet nagy dolgain. Eszembe jutottak az otthoniak, a csajok, hogy éppen mit csinálhatnak. Ők is biztos nagyon jól szórakoznak. Amy koncerten van, Jessy elutazott, akárcsak én, a többiek pedig dolgoznak vagy éppen tanulnak. Rám pedig New York és számtalan élmény vár. Egy idő után annyira eluntam magam, hogy úgy döntöttem előveszem pink nyakpárnámat és álomra hajtom a fejem. Persze ez se tartott sokáig, ugyanis arra ébredtem, hogy egy kéz gyengéden megérinti a vállamat. Egy pillanatra összerezzentem, és kicsit kómás fejjel ugyan, de körülnéztem magam körül. A mellettem ülő srác szólított.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de amíg aludtál,leesett a táskád és kiborult belőle minden.Gondoltam szólok.-mosolygott aranyosan.
-Te jó ég! Jó, hogy figyelmeztettél, még a végén elhagyom valamimet.
Az egész gép az én holmimmal volt tele. Még a hátsó sorban ülő hölgy lábánál is akadt egy-két szájfény vagy lakáskulcs. A srác nagyon kedves volt,szó nélkül segített felszedni mindent. 
-Köszi, hogy segítettél, nélküled semmire se mentem volna.-mélyen a szemébe néztem, mire kacsintott egyet és én teljesen elolvadtam. Ez az arcomra is kiült, ugyanis rákvörös lettem.
-Amúgy Harry vagyok.
-Szia Harry, én.. Sophie.
-Londonból jöttél?
-Igen.Jelenleg ott élek 4 barátnőmmel.Te is fővárosi vagy?
-Eredetileg nem, de most a munkám miatt kénytelen voltam odaköltözni. És én is 4 haverommal lakok együtt.
-Aha. Meddig leszel New Yorkban?-kérdezősködtem tovább.
-Rövidebb kiruccanást terveztem, pár régi barátomhoz jövök szülinapi partyra. És te?
-A divathétre jövök, üzleti célból. Most próbálom beindítani a karrieremet, de csak négy napig leszek a városban.
-Az nem sok. Így nem sok mindent tudsz megnézni, pedig szívesen bemutattam volna neked pár helyet.- mosolygott és megvillantotta makulátlanul fehér fogait.
-Majd talán máskor.-viszonoztam kedves mosolyát.
Beszélgetésünk itt egy darabig abbamaradt, mivel felszolgálták a vacsorát. Annyira nem voltam éhes, de egy repülőn mit tud tenni az ember, kénytelen mindent megenni. Én is így tettem. Miután mindketten jól laktunk, újból szóba elegyedtünk. Most már sokkal bensőségesebb témákba is beavattuk egymást, mint például a család, a barátok vagy éppen a szerelem. Harrynek (hála az égnek) most nincs barátnője. Ahogy nekem sincs már lassan másfél éve barátom…
Nagyon jól elmúlattuk az időt, elszórakoztunk egymás társaságában. Megnevetettet, szinte az egész gép tőlünk volt hangos. A stewardessnek már kétszer kellett ránk szólnia, hogy halkabban röhögjünk, mert mások pihenni akarnak. Mintha meg se hallottuk volna, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak nevettünk és nevettünk, minden baromságon. Fel se tűnt, hogy a nyolc órás útból már csak egy óra van hátra. Harry és én is jobbnak láttuk, hogy ezt az egy órát inkább arra fordítjuk, hogy összepakolunk magunk körül, ugyanis őskáosz volt. Poharak és takarók a földön…
A gép időben landolt. Harryvel együtt szálltunk le, és még a reptéren is be nem állt a szánk.
-Mit szólnál, ha amíg megkapjuk a cuccainkat beülnénk egy kávézóba?-kérdezte egy kicsit bizonytalanul, láttam, hogy zavarban volt.
-Rendben, menjünk.
Kikértük a kávénkat, ami mindkettőnkre ráfért, ugyanis egy szemhunyásnyit nem aludtunk a repülőgépen, és ez a hosszú út nagyon le tudja fárasztani az embert. 
-Nagyon jól éreztem magam ma veled.-mondta.- Ha nem lettél volna, biztos unalmasan töltöm el ezt a rengeteg időt.
-Amiket meséltél, abból azt szűröm le, hogy te sose unatkozol.-nevettem, mire ő is elnevette magát.
-Az angol humor nagyon jól áll egy ilyen szexi csajnak, mint te.
-Zavarba hozol.- ezt ki se kellett volna mondanom, hiszen látható volt rajtam. Az arcom minden egyes pontját vörös foltok lepték be. És most nem bárányhimlőre vagy pattanásokra gondolok…
Szerencsémre ezt a párbeszédet most hanyagolhattuk, mert a csomagok már vártak ránk. Későre járt már, és a szállodába is időre voltam bejelentve ,így a taxiállomás felé vettem az irányt…Harryvel.
Nekem mindkét bőröndöm nagyon nehéz volt, ő pedig csak egy poggyászt hozott magával, így segített hozni az egyik cuccomat az állomásig, ami nem volt messze. Nem csak jóképű és vicces srác, hanem nagyon udvarias. Mikor odaértünk, épp akkor érkezett egy sárga taxi. Leszólítottam, ahogy azt az amerikai filmekből tanultam. Búcsúzóul egy puszit nyomtam Harry arcára és beszálltam az autóba.
-Vigyázz magadra!-mondta szomorú hangon,intettem neki, majd elhajtottunk.
Nehézz szívvel hagytam ott őt, mivel tudtam, hogy többet nem fogjuk látni egymást. Pedig nagyon megkedveltem. Mondhatjátok, hogy nyolc óra nem elég arra, hogy valakit megkedvelj vagy megszeress, de Harryvel kapcsolatban így éreztem. Talán mégis létezik első látásra szerelem…

A taxival a hotel felé vettük az irányt. Lehet, hogy felelőtlen vagyok, de otthon nem volt időm arra, hogy lecsekkoljam a helyet, ahol aludni fogok, így azt se tudtam, hogy merre tartunk. Mikor már egy órája ültem a taxiban és körülöttem minden sötét volt ( körülbelül este 10 lehetett), csak a város lámpáinak fénye világított be az autó ablakán, elkapott a félelem. Viszont amikor megpillantottam Manhattan városrész hatalmas és csodálatos épületeit, ez az aggódalom seperc alatt elszállt. Ennél már csak akkor lettem nyugodtabb, amikor a sofőr egy hatalmas csilli-villi szálloda előtt lelassított és közölte, hogy megérkeztünk. Nem hittem a szememnek. Egy pillanat alatt vált valósággá az, amiről eddig csak álmodozni mertem. A hotel előtt álltam leesett állkapoccsal, tágra nyílt szemekkel és két bőrönddel a kezemben. Egy pillanatom nem volt még arra se, hogy levegőt vegyek vagy megcsípjem magam, nemhogy arra, hogy szemügyre vegyem a szállodát. A hordárok már cipelték is a holmijaimat, és egy kedves férfi karonfogva vezetett a recepcióhoz. Azt hittem, hogy álmodok, de amikor már a kezemben tarthattam a lakosztály kulcsát, föleszméltem, hogy ez a színtiszta valóság. A szobámba érve az első dolgom az volt, hogy levegyem a cipőmet, ugyanis már nagyon fájt a lábam, pedig direkt nem magas sarkút vettem fel. A szobát már nem borította arany,nem lógtak csillárok a mennyezetről és bársonyfüggönyök se voltak, de így is eszméletes volt. Még ha nem járok sikerrel az üzleti úttal , akkor is érdemes volt eljönnöm, már csak a luxuskörülmények és Harry miatt is.

11óra lehetett, amikor észbe kaptam, hogy holnap este jelenésem van a divatshow-n, és nem ártana pihenten érkeznem. Teleengedtem a kádat vízzel és elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből. Először a kisebből, mert abban voltak a tisztálkodáshoz szükséges piperecuccaim. A másik bőrönddel már nem volt ilyen egyszerű dolgom… Amint kinyitottam a sírás határán álltam.. A miniruhák helyett férfi alsógatyákat pillantottam meg a szivárvány minden színében.Köztudott, hogy nem hordok sem piros, sem zöld, sem kék alsógatyát, sőt semmiféle férfi alsóneműt. Nagyon ideges lettem, a könnyeim patakokban folytak, elvégre egy idegen városban voltam egy idegen ember bőröndjével. Semmi tervem nem volt, hogy miképp fogom visszaszerezni a sajátomat. Az meg még inkább foglalkoztatott, hogy egyáltalán hol van az én csomagom. 
-Gratulálok Sophie, ismét bebizonyítottad, mennyire béna vagy…Jobban kellett volna figyelned, és nem azzal a dögös sráccal beszélgetni..-kavarogtak a szidalmazó gondolatok a fejemben.
Szerencsém, hogy tettem el váltásruhát a másik bőröndbe, így ha nem lennének meg a cuccaim, akkor is fel tudok öltözni csinosan a holnapi eseményre. Kétségbeesve nyúltam a telefonom után, de pontosan én se tudtam, hogy kit hívjak fel. A választásom végül Lillyre esett.
-Szia Lilly, remélem nem zavarlak, de nagyon nagy gondba vagyok…-mondtam sírós hangon.
-Úristen, Sophie! Megint mi a szart csináltál?- éreztem, hogy a hangom őt is megijesztette, pedig Lilly sose esik pánikba (najó, egyszer-kétszer volt már rá példa). 
- A saját bőröndöm helyett egy férfi bőröndje van nálam, ami kiköpött mása az enyémnek.. de pasicuccokkal van tele. Mi tévő legyek?
-Ne aggódj, elég nagylány vagy már. Nézz körül a ruhái között, hátha találsz valami információt, vagy cetlit, amin az elérhetősége található.
-Zsír vagy! Nekem eddig ez eszembe se jutott. Na most leteszem, köszi. Vigyázzatok magatokra!
Miután letettem a kagylót és beszéltem Lillyvel, sokkal higgadtabb lettem. A nyomozósdit pedig későbbre hagytam, helyette inkább beültem a forró vízbe.
Nem hagyott nyugodni a dolog, így tíz perc után kiszálltam, felöltöztem és elkezdtem kutatni a srác csomagjában. Hamar megállapítottam, hogy a ruhái alapján egész jó stílusa van a fiúnak, és kb egyidős lehet velem. A ruhákon kívül nem találtam semmit, csak egy DVD-t. A DVD-re nagybetűkkel rá volt írva, hogy ONE DIRECTION. Gyorsan arrébb is dobtam... Nem igazán kedvelem ezeket a hirtelen lett sztárocskákat, még akkor sem ha angolok. Persze otthon kénytelen vagyok elviselni, hogy néha órákon át az ő zenéjük megy a lakásunkban, mivel a csajok egy része kimondottan szereti őket. Viszont a táskában semmiféle információ nem volt,szóval újra pánikba estem. Ez a dühkitörés már kevésbé volt egetrengető, mint az előző.Mivel körülbelül éjfél lehetett, álmos se voltam, és unatkoztam, arra a döntésre jutottam,hogy ezzel a „jó” kis DVD-vel fogom elütni az időt. Már az első képkockánál felfigyeltem egy göndör hajú srácra..Álljunk csak meg egy percre…Ez lehetetlen…A tvben szereplő srác totálisan hasonlított Harryre, akit ma ismertem meg a repülőn..És még a nevük is azonos…Dehiszen…Ő Harry Styles,és..nálam vannak a cuccai!.Az enyém meg valószínűleg nála. Ez a rengeteg információ, mely fél perc alatt jutott tudomásomra, annyira ledöbbentett, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

Itt van Sophie második része! :)) Jó olvasgatást! Várjuk a komikat is!

Part 2 (Lilly)

Egész éjjel a helyes fiún járt az eszem. Nem is tudtam figyelni se a tanulnivalómra, se David hülyeségeire. Ez ilyen. Nem tehettem ellene. Alig bírtam már ki a műszakot, így hat előtt öt perccel haza is indultam. Csak remélni mertem, hogy a főnök nem veszi majd észre. Negyed hétkor be is dőltem az ágyba, és egészen egyig fel se keltem. Ismét az ébresztőórámra keltem. Csak háromkor kezdődött az interjú, ezért volt bő másfél órám arra,hogy rendbe tegyem magam. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy mexikói omlettet. Mindig is a mexikói volt a kedvencem. Imádom a paprikát, a kukoricát és a csípőset. Amikor csak tehettem, és az időm is engedte mindig ilyet csináltam magamnak. Általában ezzel a pasikat is el tudom kápráztatni. Az eddigi összes exem odavolt, ha ilyet csináltam nekik. Gyorsan befaltam és elmosogattam magam után, majd a ruhásszekrényem felé vettem az irány is kiválasztottam a tökéletes szerelést. Egy sötétkék testhezfeszülő miniszoknyát választottam,amihez egy barackszínű kicsit kivágott blúzt vettem fel. Berohantam a fürdőbe és egy gyors tusolással elintéztem mindent. Szolidan kisminkeltem magam, mert hát mégis csak munkába megyek. A hajamat szénaboglya szerűen tűztem fel, amit egy strasszos csat dobott fel. Felvettem a kiegészítőimet és átmentem a nappaliba. Ott összeszedtem a papírjaimat és bepakoltam őket egy felsőmhöz illő táskába. Végül felvettem a barack magassarkúmat és a metrómegálló felé vettem az irányt. Tizenöt perc alatt az ügynökségre értem,és példát mutatva már fél háromkor bent voltam. 
-Szia Melissa!- köszöntem a recepciós csajnak.
- Szia Lilly! Menj a 303-masba,ott már elő van minden neked készítve.
- A főnök nem akar velem beszélni? – értetlenkedtem.
- Nem, majd csak utána! –mosolygott és a karjával útbaigazított.
A 303-mas szoba ajtaja előtt álltam és vettem egy mély levegőt. Kinyitottam az ajtót és helyet foglaltam. Egy fotelt kaptam, ami még ment is a ruhámhoz. Velem szemben egy piros kanapé feszengett,amin másodperceken belül a One Direction fog ülni. Teljesen belemélyedtem a gondolataimba, amikor egy kopogás riasztott fel. Melissa nyitott be az ajtón óvatosan, és engedte be a fiúkat. Először nem hittem a szememnek. Most vak vagyok?! Most komolyan vak vagyok?! Vagy csak megőrültem?! Már nem is tudtam mire gondolni, ugyanis az a tegnapi kedves, aranyos helyes srác sétált be az ajtón a többiekkel együtt. 
- Sziasztok! Foglaljatok helyet!- dadogtam, annyira zavarban voltam.
- Szia! - köszöntek nekem és leültek a kanapéra.
Végignéztem rajtuk. Mindegyikük nagyon helyes volt, de a szőke srácon mégis megakadt a szemem. Szerintem ő volt az! Csak nem vagyok vak! Határoztam el magamban, amikor egy kacsintással meg is erősítette a bennem keringő gondolatokat. Elvörösödtem annyira zavarba voltam. Szépen lenyugtattam magam és belekezdtem a mondanivalómba. 
- Nos, hát, akkor kezdhetünk?!- csaptam össze a tenyeremet. 
- Persze. – válaszolt az egyik fiú.
- Először is mutatkozzatok be nekem pár szóval! 
Sorba haladtak a kanapén, balról jobbra.
-A nevem Louis Tomlinson,21 éves vagyok és szeretem a répát.
- Én Harry Styles vagyok,18 éves, és göndör a hajam.
- Liam Payne vagyok,19 éves leszek! És Li a becenevem.
- A nevem Zayn,Zayn Malik. 19 vagyok, és nem eszem disznóhúst.
Végül, de nem utolsó sorba megszólalt az én kiszemeltem. 
-A nevem Niall Horan,19 leszek. Eredetileg barna a hajam és imádom a Nando’s-t és a Burger Kinget. - ahogy ezt ki mondta, intézett felém egy huncut mosolyt.
- És mik a terveitek a közelmúltra nézve? Turnézni akartok, új lemezen dolgozni?
- Most éppen pihenni szeretnénk. A londoni koncertek és az interjúk előle nem zárkózunk el, de egyelőre nem szeretnénk kimenni a városból. Kis pihenésre van szükségünk, remélem ezt a rajongók is megértik! – válaszolt Zayn. 
- És mi a helyzet a lányokkal,kinek van párja,ki az aki akar és ki az,aki nem? – mosolyodtam el.
- Nekem és Lounak van! – mondta Liam, de Lou a szavába vágott. - Á, nem! Én éppen itt szerettem volna bejelenteni, Eleanorra közös megegyezés alapján szakítottunk tegnap. – És ezt nekem miért nem mondtad, haver?!. – háborodott fel Harry. – Ma akartam elmondani. Ne vonj kérdőre.
- Jó, jó. – próbáltam csitítani őket. - És te Zayn, te hogy gondolod? 
- Nekem nincs,nem mondom,hogy nem szeretnék,mert jó lenne,ha valakitől szeretetet kapnék,de nem keresek most éppen görcsösen barátnőt. 
- Én akarok! – mondta Niall mosolyogva. Valaki olyat, akinek vörös a haj és Burger Kingben dolgozik.
Mikor ezt kimondta, én nem is tudom mi lett velem. Sok mindent éreztem, de hogy a lábaim a földbe gyökereztek, és a szemeim tágra nyíltak,az tuti. Zavaromba hirtelen nem is tudtam merre nézzek. 
- Naaaa, akkor tegnap este,azért vártunk rád annyit a kocsiban. - röhögött Lou.
- Szerintem menjünk a következő kérdésre! – tereltem gyorsan a témát.
- Felőlem mehetünk. – mondta Harry.
- Ha már a csajoknál tartunk, akkor mi az a kaja, amit ha elkészít a párotok, akkor maximálisan boldogok lesztek tőle? 
- Nekem a csirke! Minden mennyiségben és bármilyen módon. –röhögött Zayn. 
- Répatorta! Ha Eleanor azt sütött nekem, akkor mindig a fellegekben jártam. Az más kérdés, hogy annyira nem tudott sütni. – mondta Louis, és ettől mindenkinek röhögőgörcse lett, beleértve engem is. Fél perc szimplán a röhögéssel telt el. Majd folytatták a fiúk az interjút:
- Na, szóval, nekem igazából mindegy, csak a tálalás legyen szép. Ha az romantikus, akkor én már boldog vagyok. – Liam
- Én a csokis dolgokat szeretem. – Harry.
- Hmm, ez nehéz kérdés. - töprengett kicsit Niall. - Én annak örülnék a legjobban, ha valaki reggelit csinálna nekem, szerintem azzal maximálisan kifejezné, hogy szeret. Főleg ha omlettet készítene. - ahogy ezt kimondta nekem rögtön a mexikói omlettem jutott az eszembe.
Még pár kérdést feltettem nekik, aztán lassan vége lett az interjúnak. Mindegyik fiú adott nekem egy-egy puszit az arcomra és kisétáltak az ajtón. Odáig el is kísértem őket, és figyeltem, ahogy kilépnek a szerkesztőség ajtaján. De nem tudom mi okból, de Niall visszafordult és odament Melissához. Valamit beszéltek, majd mind kettejük szeme felém szegeződött. Nem is értettem és nem is akartam. Kisétáltam én is az ajtón és elindultam a metró felé. Hamar haza értem. Mivel nem volt jobb dolgom, ezért bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák közt. A sportadón éppen Liverpool meccs ment, ezért muszáj volt nézni. Habár nekem mindig is az Arsenal volt a favorit, azért a bátyámat mégis csak látni akartam. Ahogy néztem őt, pár könnycsepp ki is jött a szememen. Már nagyon hiányzott, és nem is tudtam mikor jön majd Londonba. Ahogy vége lett a meccsnek, lementem Sophie lakásába. Meg akartam etetni Edu-t, a cicáját. Már nyávogott, mikor az ajtóhoz értem. A kedven lazacos pástétomát adtam neki, és játszottam egy kicsit vele,hogy ne legyen egyedül,de nem bírtam megállni,ezért úgy döntöttem nem hagyom egyedül,és felviszem hozzám. Carlos és ő nincsenek rosszban, szóval majd csak valahogy ellesz két cica. Láttam, hogy Sophie nem vittem magával a laptopját. Gondolom nem akarta cipelni New Yorkba, így csak a notebookot vitte. Mivel az enyém elromlott és a jelszavát is tudtam a bejelentkezéshez, ezért azt is felvittem magammal. Gyorsan elmentem FaceBookra és Twitterre. Már akartam kijelentkezni, és megmosni a hajam, megszólalt a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott. Nem volt titkosítva, de én nem ismertem fel. 
- Igen? - szóltam bele félve.
- Szia! Niall vagyok. –szólt vissza.
- Á, szia Niall! – lepődtem meg teljesen.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy ma lenne-e időd egy kávéra?
- Hát, igazság szerint most készültem megmosni a hajam,de azt később is tudom.
- Akkor mikor és hol talizzunk?
- Ahol neked jó.
- Akkor a Burger King mellet,ahol dolgozol,van egy kis kávézó a Sharmrock,na az szerintem nagyon aranyos hely.
- Oké, akkor ott. De mikor?
- Egy óra múlva neked jó lenne?- kérdezte.
- Persze.
- Akkor várlak! Szia!
- Szi… - de már letette a telefont. 
Teljesen meglepett. Erre nem is számítottam. Egyáltalán honnan tudja az én számomat! Hát persze! Melissa elmondta neki! Gyorsan nekiálltam készülődni. Mivel este kilencre beszéltük meg, ezért kicsit melegebben öltöztem. Egy farmer shortot vettem fel, mert a lában nem szokott fázni. Egy mentazöld ujjatlant, és egy farmer bolerót. Gondolkodtam, hogy magassarkúba megyek, de végül a fehér conversem mellett döntöttem. Az mindenkinek bejön és mindig kényelmes. Feltűztem a hajam, kicsit sminkeltem és elindultam. 5 percet késtem, ezért nem álltam meg az ajtó előtt, hanem bementem az ajtón. Egy eldugottabb asztalnál ült a helyiség egyik végén…

Itt van Lilly második része! És még egyszer elnézést a késésért! :) Írjatok komikat!